Nohát. Rég blogoltunk, minek okai keresendők abban a tényben, hogy ezer éve nem voltunk gépközelben. És most, hogy kecsesen lekéstem a buszomat, van időm ezt is megejteni. Éjáó, a reggeli készülődés és annak sebessége ugyebár.
Közeleg a lapzárta ideje, a cikk pedig még mindig nem haladt annyira előre, mint szeretném. 22-éig 1 oldalt kell írni. Négy-öt helyről. Meg kultúrantropológia esszét, nagy műgonddal. Még jó, hogy M. tanárnő a beadási határidő után elmondja, hogyan is kellett volna megírni. Hát nem remek?
Hétvégén Rékáztunk, jó volt, kis kikapcsolódás a komtréninggel* töltött vidám hét után, és még egy szülinapi bulit is beleillesztettünk a programtervezetbe, név szerint Véroniqét (nem tudok franciul neveket leírni, ezt most előrebocsátom). Miután a társulat felavatta Martinivel az ajándékba kapott kis ivójátékot és megalapoztuk a hangulatot (mit tetéztünk egy vizipipával), nos, mindezek után elszabadult a pokol.

A buli bázisa ugyanis V. nagypapájának volt lakásában volt, ami - mint olyan - tele van/volt könyvekkel.  Mindenütt polcok, és könyvek, és polcok. Majd  a fent említett kultúrcselekedetek után V. elkiáltotta magát, hogy akinek valamilyen könyv tetszik,  az nyugodtan vigye. Nekik nem kell, vagy ha igen, majd visszajelez.
A hatás megdöbbentő volt. Azt tudom Rékáról, hogy genetikailag bölcsész, és a vérében vannak a betűk, meg azzal is tisztában vagyok, hogy bennem is van egy halovány BTK-véna, de hogy ez másokban is meglegyen, arra nem számítottam (ennyire). A kinyilatkoztatástól kezdve ugyanis a 7 ember a szélrózsa összes irányába szétrebbent pavlovi nyálcsíkot húzva maga után, és az elkövetkező két órában csak izgatott visongatást, orgzmikus hörgéseket, és meglepett sóhajokat lehetett hallani olyan nevek skandálása mellett, mint "Passuth, Vian, Karinthy, Freud, Marx, Lenin, Operakalauz...". A listát sokáig lehetne folytatni.  Átalakultunk bölcsészpartivá,  ahol az ifjúság a poros antik könyvektől megrészegülve ropta haláltáncát polcról polcra. És miután eljutottunk a mentális hányáspontig, remegő ajkakkal letelepedtünk, és - ahogy ez minden házibuliban lenni szokás a végefelé - átnéztük, milyen volt a fogyasztás. Nem üvegben, kötetben. Réka 34 könyvel holtversenyben első helyezett egy BTK töris lánnyal, akiket én követtem 21-2 kötettel. Mi voltunk az élboly, majd' 100 könyvvel összesen. Összesen körülbelül 150 könyv fogyott és sacc egy lakásnyi tesco-szatyor, szállítmányozási céllal. A gyűjtésben vannak politikai-tudományos (Marx: Tőke, J. V. Sztálin rövid életrajza) történelmi (Hitler életrajz, Bajtársak a bajban - lengyel menekültek Mo-n.) és szépirodalom (2 Karinthy kötet, Defoe Robinsonja, Boris Viantól kettő, etc.). És ez csak az enyémből példa, szerelmemnek terjedelmesebb és irodalmibb a listája. Majd mindezek után reggel por-másnaposan összeszedtük a könyveket, és körülbelül 40 kilós első részletünket Csomádra szállítottuk - majd én Érdre az én részem. Második adag jövő héten jön.
És még mondják, hogy kihalt az olvasás szeretete.

* Komtréning (kommunikációs tréning, készségfejlesztés, vö.: időkiesés): 13 külkeres két napig reggeltől estig összezárva mókás csoportfeladatokat old meg, készségfejleszt, ismerkedik, és idegépve kávézik-dohányzik.