Mióta hazaértem Telemarketer cimborától, azóta a konyhában sürgök-forgok, a nappaliban takarítok vagy a ház valamelyik pontját suvickolom, esetleg barkácsolom össze a barátok karácsonyi ajándékait. 
Ez egyrészt nagyon, nagyon szomorú, mert szívesebben döglődnék a gép előtt, vagy simán az ágyban egy könyvvel. Nem szeretem a házimunkákat, ez van.
Másrészt vidám, mert ha mégis rámszakad a saját lakás, és életem hátralevő részét agglegényként élném le (jobb esetben playboyként vagy netalántán független gentryként) akkor se fenyeget az a veszély, hogy éhenhalok, esetleg hogy a saját koszomba fulladok bele. Ha a háziasság a metroszexualitás jele, akkor bassza meg a címkéző világ, és hozzon nekem egy appletinit.