Tehátszóval.

Szerdán összefutottam Rékával egy beszélgetésre, ami talán hülyeség volt, talán nem. Énnekem biztos, hogy használt. Átfutottuk, hogy mi is volt, hogy volt, miért is nem volt kapcsolatunk hosszabb távon működőképes, és megnéztem a Listát (véleménye szerinti rossz és jó tulajdonságaim összessége). És ugyan sok olyan dolgot tartalmazott, ami véleményem szerint a személyiségem szerves része, így nem megváltoztatható, egy pont megragadta a figyelmemet, mi szerint nem tudok célokat kitűzni magam elé. Ez valamilyen szinten igaz is, meg nem is, a bizonyítványt nem magyarázzuk, de talán tényleg nem árt, ha szépen pontokba szedem, miket is akarok elérni rövid, közép és hosszútávon. Szóval lássuk ezeket, és osszuk meg a nettel, mert akkor talán eléggé motivált leszek ahhoz, hogy végig is vigyük. Úgyis most át kell gondolnom az elkövetkező időket, és ahhoz kell alakítanom az életemet, szóval kezdjük a rövid távú célokkal:

1. Leadni X kilót (ahol X egy 5-15 közti szám). Elkényelmesedés + sportszegény életmód = rossz. Fitt atlétatestfelépítés = jó. 
2. Folytatni a főiskolát, és lediplomázni, lehetőleg jó eredménnyel. Mert ugyan a szakma maga nem biztos hogy magába fogad, de szükséges a papír a hosszabb távú célokhoz. 
3. Több koncertre és szórakozóhelyre eljárni, és minél több őrültségbe belemenni. Ideje elkezdeni huszonéves főiskolásként élni. 
4. Kialakítani egy új, modern imázst. A külső és a viselkedés határozza meg az embert a többi ember számára, nem az, amit gondolok és amit senki sem hall. Azt hiszem kicsit több pénz fog elmenni az elkövetkező évben ruhákra és kozmetikumokra, mint eddig :).
5. Még. Egy. Nyelvvizsga. Lehetőleg németből.

Aztán ha ezek megvannak, jöhetnek a közép-hosszútávú dolgok, amik olyanokból állnak, mint...

1. Főiskola után elvégezni egy posztgraduális képzést. Jó pap holtig tanul, és a jó pap jobb esélyekkel fut neki egy állásinterjúnak.
2. Főiskola után minél előbb elhelyezkedni a munkaerőpiacon. A huszas évek az embernél már a gyűjtögető-életmód elejét jelentik. Ha fiatalon nem tudok elég pénzt összeszedni arra, hogy beindítsam az életemet, akkor soha nem fogok, és mivel a gazdasági-szolgáltató szektor eléggé rugalmas a kínált pozíciók terén, így biztos, hogy lesz egy olyan poszt egy multinál, ahova befúrhatom magam jó fizetésért. És ebből jön a következő pont, mi szerint...
3. Függetlenedni anyáméktól, és megvásárolni (lehetőleg banki hitel nélkül, vagy minimális banki hitelből) álmaim városi lakását. A fiatalkoromat agglomerációban és vidéken töltöttem. Szerintem a zöld, és a természet túl van értékelve. A jövőmet én mindenképpen egy nagyváros belső, pezsgő területén képzelem el, modern bútorokkal, magas technikai felszereltséggel és egy lávalámpával. Mindenkinek megvan a maga perverziója.
4. Kimenni külföldre (USA, Keleti part, London, etc.) élni egy kicsit. A röghöz kötöttséget már kétszáz éve sem szerették, és el is törölték. Véleményem szerint a nacionalizmus egy XIX. századi eszme, aminek nem feltétlenül kellene befolyásolnia a XXI. század emberét. Magyarország szép és jó, de tele van olyan (mind társadalmi, szociálpszichológiai és gazdasági) problémákkal, amik miatt nem egészen érzem a szükségét annak, hogy foggal-körömmel ragaszkodjak hozzá. A világot én meg akarom ismerni, és ennek a legjobb módja, ha odamész valahova hosszabb időre, és benne élsz az adott kulturkörben. A család pedig megvár, és remélem, a barátaim is. :)
5. Venni egy Lexust. Mert nincs szebb egy környezetbarát, menő autónál, aminek a hátuljára rárakhatok egy kis matricacsíkot: A másik autóm Trabant. (Igen, ez régebben Mercedessel volt).

És persze vannak olyan célok, amiket nem kötnék időhöz, mert vagy nem lehet konkrét időpontot hozzájuk rendelni (folyamatos dolgok), vagy mert nem csak tőlem függnek. Ilyen például az, hogy fenntartsam a baráti és családi jó kapcsolatokat, kiépítsek egy megfelelő kapcsolati rendszert ("Haverom ismerősének a barátjának van egy unokatestvére, aki talán tud neked ebben segíteni..."). De ide tartozik még az, hogy előbb-utóbb megtaláljam a Nagy Ő-t (shift + ő-t próbáltam már, de az én ízlésemnek túl kerekded és csápos volt.), akivel majd letelepszem a fent említett lakásban (vagy annak nagytestvérében), és családot alapítok. Mert tény, hogy most estem ki egy szép, és hosszú párkapcsolatból, és szokom a függetlenség és a szabadság érzését (ami azért valahol jó), de ezt az érzést nem akarom életem végéig fenntartani. Hiszem, hogy valamikor a sors elém fogja küldeni azt a nőt, aki inspirál majd, és motivál az élet élvezetére, és a később megfogalmazott és kitűzött célok elérésére sarkall, aki majd elfogadja és szereti lényem egész kusza összességét, és akinek ezt az érzést viszonozhatom. És remélhetőleg ő lesz az a nő, akitől lesz egy (szigorúan, darabra 1) gyermekem (lehetőleg lány, mert nincs is szebb az overprotective apa szerepénél, aki vadászatra, lőgyakorlatra és bungeejumpingra hív el minden kezdő udvarlót, aki a közelébe megy), akinek majd tizenéves korában elmesélhetem az egész ifjúságomat (példának okáért azt is ahogy ezt a blogot írtam 2009. novemberének a végén), és elmondhatom neki annak a történetét, hogy jártam Anyáddal (yep, pun is stroooongly intended). Szóval irány felülésezni!

P.s.: Náthásodom. Nem szabad még két hétig betegnek lennem, ergo intenzív mézesvodka és mézesteásvodka kúrára írom elő magam. Szigorúan egészségügyi szempontból. Ez teljesen érthető, nem?