Copal - Élet, vélemény, szociopszichopaták

Van úgy, hogy az élet felpörög, dübörög a magánszféra, olyanokkal, mint nagycsaládi karácsony Érden, majd Rékáéknál Csomádon és Győrben - megjegyzésképp hozzáfűzném, hogy az egyik legjobb karácsony jött így össze, és csak hogy vagizzunk, barátosnémtől kaptam zsebórát, amivel minden lehetséges alkalommal vagizunk, mert miért ne, ha egyszer oly gyönyörű és elit - majd szilveszterezés Budapesten, öröm a havazásnak, rakéták, fények, ukrán turistacsoportok helyreigazítása Buda és a Népliget közti földrajzi különbségekről, etcetra. A problémát az okozza, hogy a vizsgákra való készülődés így halasztódott és húzódott, mint a mézeskalács tésztája a sodrófa alatt, így e hetet itthoni aszalódással a jogtankönyv csodálatos társaságában töltöm a holnap esedékes vizsgáig, puskaírás ma, imátkozás holnap reggel. Ha megy, megy, ha nem, lesz utóvizsga. Nem pánikolunk. Nem és nem. Réka szerint menni fog, szerintem az esélyek 50-50 százalékosak, anyámék a szokott papírforma szerint ki8látásba helyezték kirúgásomat és az akkor esedékes melókeresés szépségeit. Apropó, melókeresés.
Multkorján nem meséltem el kalandjaimat a nagy vörös elektrotechnikai céggel, kik szerint ha náluk vásárolsz, nem vagy annyira buta (nem nevesítünk, mert miért ne.)
Történt, hogy melót akartam vállalni, a jó Külkeresnek ugyanis péntekenként szabadnapja van, és ugyan 1-2 előadásnap ellógása/hétvégéből a szombat beáldozható. Kaptam is rokoni szálon fülest, hogy a fent említett tecchnika-multinál van is megüresedett poszt, sőt, angol nyelvtudással rendelkező diákokat keresnek, lehetőleg nappalisokat infopultos munkára. Ejhaj, sejehuj, ezt nekem találták ki, heti három napot rá tudok szánni, esetleg ha megizzasztom magam négyet, menni fog. Kiközvetítő diákszervezet szerint is menni fog ebben a felosztásban, vasárnap szentsége megmarad, akkor úgysem érek rá, és még jól meg is fizetnek. Útra fel, irány a Westend, ott vár ránk álmaink munkája.
Kiérkezem, az infopultnál érdeklődök, hogy kolléga szeretnék lenni, angol nyelven beszélek, megfelelnék, dolgozni akarok, tolni a cég szekerét. Infopult mgötti szemüveges úriemer- velem egykorú, tán fiatalabb - lelkesen kísér a személyzeti osztály szentélyébe, útközben felvetődik, hogy ezek szerint én afféle "okosember" vagyok, majd megszórom delikvensünket néhány angoltanulási tippel. Építsük a public relationst már munkakezdés előtt, ki tudja, nem ő lesz e asörözős kolléga péntek esténként.
Beérünk, 10 perc várakozás, addig a falragaszok segítségével lehull egy lepel, miszerint a nagy vörös  elektrotechnikai cég és kék  bolygónevű riválisa, kik nem fukarkodnak a reklámmal, nos az egy és ugyanazon cégcsoport. Mindkettő dolgozóit célozzák a kihelyezett felhívások, tájékoztatások, hírdetések. Cseles úgy rivalizálni, hogy a másik fél is mi vagyunk. Dörzsöljünk a versenyhivatal meg a fogyasztó orra alá, ugye.
De a lényeg, hogy a HRes  fogad, bemutatkozás, tévhit szétoszlatása, hogy nem, nem raktáros szeretnék lenni, majd utazás le a vevőszolgálathoz-infopulthoz, hogy a további tárgyalásokat az ottani kisfőnökkel vezényeljem le.
Kisfőnök szimpatikus korosodó ember, lelkesek vagyunk mindketten, kérdi, türelmem és idegem van e az ilyen melóhoz. Meglátásom szerint van. Felvilágosít, hogy majd nem lesz. Na nem baj, egy valag pénzért lesz. Merthogy elég kedvező feltételek mellett lehet ott dolgoznom, egyetlen probléma van csak. Az időbeosztás.
Csórikáim okosak. A megüresedés oka, hogy egy egyetemista/fősulis diáklány leadta a hétvégéit valamely csodás okból (vizsgaidőszak, tanulás, etcetra) és nincs ember hétvégére meg bizonyos ghétköznapokra. Kompeltt hétvégére. Kilenctől este nyolcig-kilencig. Meg azért 1-2 hétköznap is szóbajöhet, de azért ne a péntek. De azért diákmunka kéne.
Itt megrekedtek az érdekegyeztetések látva elnyúló arcomat, és ugyan megpróbáltak beközvetíteni a fotósrészleghez, de ott meg a komplett hétköznapokra várnak jelentkező diákot. Az se jött össze.
Szóval igen. Diákmelónak hirdetni olyan munkát, ami majdhogynem teljes munkaidős állás. Azért az ő HReseik is okosak. Virtuális kalapemelés nekik, és subbás faszkorbács. Köszönjük.

Bréking nyúz: Kicsit elévült már, de a haladás szele meglegyintette az országot, és egyébként is, hozzám ilyen késve jut már csak el minden: A havazás miatt menetrendszerűen leállt az élet MÁVéknál, mert ugyan nemrég még volt keret 800 jogász alkalmazására*, de váltótakarító brigádokra nem. Így az elővárosi vasutakat simán kiiktatták temporálisan a menetrendből. És ugyan ezt 16-7 éven át megúszta a vezetés eddig, most egy csinos huszárvágással lenyakazták a vezetőség egy jó részét. Végre haladunk. A cserepados vezetőknek legalább mostmár van belső indítékuk működővé varázsolni a vonatozást, vagy oda a kényelems állás és kereset. Nyugatizálódunk elvtársak.