A városok fényei részegítőek.
Nem az agglomerációbeli nagyra nőtt faluk egyszerű utcai lámpáira gondolok. Azok mindössze a technológia páraszerű narancs lecsapódásai az utcák pókhálóján, amibe a honpolgár biztonság utáni vágyában oly könnyen beleragad.
Egy város fényei hideg élettől dobognak. 
Az épületek neon reklámjai és kékesfehér fényei, a szüntelen forgalom sárgás csíkjai - ezek azok, amik a fényeket oly veszélyesen csalogatóvá teszik. Szüntelen mozgás és állandóság, a mobilitás és a stabilitás világító kettőségei, egy ugyanolyan pókhálóba szőve, mely mégis más állat szövedéke. Egy kegyetlen, számító, szenvedélyes állaté, ami csak arra vár, hogy édes ígéreteivel megragadjon és magához láncoljon, hogy végül megrágott csontjaidat vesse ki magából.
És mégis, alig várom, hogy ez az állat felfaljon.