Copal - Élet, vélemény, szociopszichopaták

A 2007-es őszi félév vizsgaidőszakát  ezennel ünnepélyes keretek között lezárhatom. Rengeteg tankönyv ezernyi oldalának átnyálazása, masszívabb kávémennyiség elfogyasztása és egy kisebb guatemalai dohányültetvény elszívása után több dolgot is kijelenthetek.
Ad  1.: Könnyebb volt mint számítottam, habár nem volt sétagalopp. Inkább újra érettségiztem volna (ofkorsz felvételi tét nélkül), mert az azért egyszerűbb volt. Izzasztóbb tud lenni egy negyvenperces tippelős pszichovizsga a történelem emeltszint kétórás esszéírogatásánál. Habár még így sem kellett egy UVra sem mennem.
Ad 2.: Jobb lett mint amire számítottam, de lett oly jó, mint amilyenről álmodtam. Két ketes (Statisztika és szociológia), egy hármas (Pszichológia), egy négyes (Beszédművelés I.) és jónéhány ötös érdemjegy boldog tulajdonosa vagyok. 31 kredit, plusz várható egy ösztöndíj.
Ad 3.:  Kern Dávid számára a válasz a szociológiavizsga kezdése előtt 3 perccel feltett kérdésére: Igen b*zdmeg Dávid, elég fehér volt az inged, nem törtfehér. Irigyeltem a problémáidat xD.
Köszönetet mondanék ezúton a British American Tobacco és az Imperial Tobacco ltd-nek támogatásukért, a Nescafénak és a névtelen dél-amerikai ültetvényen gürizőknek.
Köszönet volt osztályomnak a pókerparti(k? - nem jó a memóriám erről az időszakról)ért, és a tapasztalatcserékért, továbbá Karda Szabolcsnak a számológépért, és Tovtiny Eduárdnak a masszívabb kölcsöncigarettáért. Szüleimnek a konstans adrenalinemelő és motiváló stresszbentartásért.
És végül, de nem utolsósorban a legfontosabb: Köszönet Juhász Rékának türelméért, segítségéért, és labilis idegrendszerem időszakos kitöréseinek elviseléséért és szeretetéért.
A hét további részében fellelhető leszek regenerációs sztáziosban az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziuma előtt, Érden laptop előtt, esetlegesen változó szórakozóhelyeken. Esetlegesen ha egyik helyen sem vagyok megtalálható, kereshető vagyok google-n, detoxban vagy ctrl+f lenyomásának segítségével.
Zárásképpen:



WHÁHÁHÁBÁZDMEGVÉGENINCSTÖBBÉÉÉLJENÉLJENÉLJEEEEEEEEEEEEN!

Mindezek után élménybeszámolnék. Pontosabban mi a halált* könyvszélen porosodó ujjlenyomatot kerestem én ELTE BTK nyíltnapon.
A válasz igen egyszerű, kedvesem oda kíván járni, így felöltöttem én is vele szombat hajnalban a négyméteres sálat, a fekete oldaltáskát, és útra keltem, egye fene, nézzük a felsőoktatási körökben sokat emlegetett bölcsészek főhadiszállását. Beépített BGF-bölcsész  jelentése következik.
Első tapasztalat: a bölcsészekben nincs beépített ökonómia-érzékelő. Astoria felől közelítettük meg a BTK-t, és a kapun belépve nem ugrott rám egy szakiránnyi diák, "MIKROÖKONÓMIÁT TANULT, HALÁL RÁ!" felkiáltással. Kedvesek voltak, segítőkészek, kaptam én is ELTE-s mappát, ami a várt anyagi helyzethez mérve nagyon színvonalasan van kivitelezve, és látszik rajta, hogy profi munka eredménye.
Második tapasztalat: Bölcsészéknél van pénz, csak jól titkolják. A főépület ugyan érdekes állapotban van, a maga elvont repedéseivel és szépséghibáival, de az A-tól K-ig terjedő betűzésű  "melléképületek" mind frissen felújítottak, kulturáltak, szépek, világosak. Én meg a feneette külkeres egy börtönbe járok minden nap. Igen, irigy vagyok.
Harmadik tapasztalat: Az előadók jófejek. Ugyan volt a tájékoztatón egy szakmailag horronak számító OFIKos leányzó, aki fél órán át beszélt a semmiről felvételi rendszerről, és az irodalomprofesszor magyar szakon nagyon zárkózott, és sokat ööö-zik és szóismétel, de a nyelvtan professzora és az előadói kar összességében jófej, vidáman elvont és elvontan vidám társaságnak tűnik.
Réka persze odavolt és vissza a gyönyörűségtől, én meg megtudtam, milyen az élet ELTE-éknél. Jelentés a BCE és a BGF számára jövő héten, szemeszterkezdéskor megy. És ha minden jól megy (és jól fog), szeptembertől Réka is ellát majd infókkal, milyen az élet a Múzeum körúti campusban.

* rossz szóhasználat/ómen. A halált nem kerestem ott. Sżt. Inkább túlzottan féltem, hogy széttépnek a vérbölcsészek.

Fél éve járom a főiskola rögös útját.
Szeptember óta kísért egy jelenség. Ez a jelenség két lábon jár, félhosszú, barna haja van, és szolid öltözködési stílusa, általában lelkes, ám nem túlzottan különleges mosollyal párosítva. Mindehhez tartozik egy csicsergő hang, és valószínűleg ambíciók a nemzetközi üzleti életben való elhelyezkedéshez. Elvégre nemzetközi gazdálkodás szak a helye a kasztrendszerben, azon belül első félévét tölti, ugyanúgy mint én. És mindez bele van zsúfolva 165 centiméter női testbe.
Havonta kétszer összefutunk vagy a folyosón, vagy az udvaron. És mindig ugyanaz a jelenet ismétlődik, helyszíntől függetlenül.
Eme jelenségből először előtör a nevem, mit széles mosoly követ a részéről. Mindeme audiovizuális sokk hatására egy tizedmásodpercre leállok, és minden idegszálammal és neuronvégződésemmel próbálom a hangot elhelyezni valahol a tudatomban, de nincs róla szeptembernél korábbi  emlékem.  De manapság ki akar arcot veszteni oly apróságokkal, mint az, hogy nem tud semmit szívbéli jó ismerőseiről. Ugyanolyan szívélyes mosolyt csalok arcomra, és egymás holléte felől érdeklődünk, a vizsgák állásáról és a tanári kar és az adminisztráció szépségeit vitatjuk. Pedig mélyen, legbelül egy kicsike hang végig ott suttogja bennem a megfelelő mondatokat, miket ki kéne mondanom:
"Kösz, jól. És te? És mondd csak, már év elején kérdezni akartam, honnan a fenéből is ismerlek?"
De nem teszem. Több okból. Nem akarom megbántani, és kellemetlen helyzetbe hozni a lányt. Pontosabban fogalmazva, a valósághoz hűebben viszont én nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni. Mert inkább mosolygok, belül teljes zavarral, minthogy lehulljon rólam az álarc, és kiderüljön, nem emlékszem rá, és az, hogy találkoztam vele, számomra nem jelent semmit. Én nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni. Én nem akarok presztízst vezsíteni.
És vajon hányan, ó hányan vannak, akik a világ nyugatibb felén ehhez hasonló párbeszédeket folytatnak? Nem havonta kétszer a folyosón.
Minden nap, a hálószobában.

Lefekvés előtti utolsó hírcsekkolásnál találtam rá a hírre, a blahai késelős kiskölköt hazaküldik Romániába. Meglepő módon a nagy conducator volt országában is hasonló életvitelt folytatott, mint itt, úgyhogy most tárt karokkal várja őt egy speciális intézet.
A rövidebb hajú bomberdzsekis barátainknak újra keresniük kell egy  fehér (vagy inkább kreol?) kecskét, a gyerek liberálisabb neveléséről álmodozók pedig járhatnak tovább árgus szemekkel, hol üti fel a fejét újabb megaláztatás, hátrányos szociális helyzet miatt kialakult deviáns viselkedés, mit pesztrálni, óvni, és átnevelni kell.
Szerintem egyik oldalnak sem kell túlzottan sokat keresgélnie.

Mint ismert, a Blaha kemény környék. Igen, faszagyerek punkok, hómlesszek és politikusainkhoz képest kisstílű, ám mikroszinten vizsgálva veszélyesebb bűnözők törzshelye. Egyike azon környékeknek, amiről közismert, hogy sötétedés után már csak megfelelő nagyságú csoportban biztonságos közlekedni.
És most a nyílvánosság elé került egy ottani "arc". Nem az sokkolta a népeket, hogy mit csinál. Hanem hogy mikor.
youtube.com/watch
youtube.com/watch
12 éves. Jogilag gyerek. És késel. És lop. És verekszik.
Ismerőseim a megmondhatói, nem vagyok rasszista. Nem döngetem a mellem tüntetéseken tarsolylemezzel, turulmadárral, maximum "Gyurcsánytakarodj"ozok. Azt sem birkulásból, hanem azért, mert szerintem úgy lenne jó. A neonáci szerintem is fulladjon bele a horogkeresztjébe. Az ember az ember, akár zsidó, roma, román, vagy ugandai.
 De ez toleranciaszinten nálam is kiverte a biztosítékot.
Nem azért kellene ezt a gyereket levetni a Taigetoszról, mert kisebbségi. Hanem mert ő már abban a kategóriában van, amire azt mondom, menthetetlen.
Nem volt gyermekkora. Nem szocializálódott. Megvannak ugyan benne látszólag bizonyos erkölcsi vonások. Tiszteli és szereti a szüleit, annak ellenére, hogy itthagyták, és hogy apuka gyilkos. Felebarátaival ha megszorulnak, megosztja vagyonát, rendes gyerek.
Csakhogy ugyanilyen természetesnek veszi azt is, hogy ha neki nincs, akkor más zsebébe beletúrjon, és onnan kivegye azt ami kell neki, vagy ha nem tudja, akkor fenyegetéssel, fizikai erővel szedje el. Nem gondol arra, hogy produktív munkával keresse meg a kenyerét. Mert minek? Ez tökéletesen működik neki. Ő a maga kis szemétdombjának az ura, és az iskolában, az intézetben nem lenne az. Nem lenne meg neki az "aranyélet".
És ő már ilyen marad. Ha nevelni próbálnánk, elszökne, és visszatérne. A börtönben csak a "tudását" fejlesztené, kiszabadulva képzettebben térne vissza a szemétdombra. És ahogy cseperedne, egyre veszélyesebb lenne.
A kis áldozat megúszta. Kiengedték a rendőrök, mert nem lehet benttartani, túl fiatal. A leszúrt gyerek pedig "csak" a combján sérült meg. Ő is áldozat. Csak ő biztos kiegyensúlyozott, szép világban él, szülőkkel. De áldozat. Ahogyan az összes kizsebelt, megvert másik gyerek/lány is. És ha egy  elveszett lélek, társadalmunk kis "áldozata" nem akar megjavulni, csak áldozatokat kreálni, akkor mint a daganatot, el kell távolítani. Mert idővel csak tovább fekélyesedne.
Most csak késelt. 14 éves koráig vajon ölni is fog? Addig mi lesz velünk, jogrendszer?
Kés, bicska, ököljog...

Pontosabban 366 nap, és körülbelül 15 óra. Pluszminusz iksz perc. Nem sok.
Az egész hajnalig tartó MSNezésekkel kezdődött. Már akkor volt valami a levegőben.
Aztán ölelkezésekkel folytatódott és még több beszélgetéssel. Néha már telefonon. Amolyan kamasszerelem-módra. Tudod. Amikor kicsit remeg a hangod a telefonban, mert nem aarsz hülyeségeket beszélni. Pedig legbelül a szókincsed az izgatottságtól leredukálódott rég gügyögéssé. De te macsósan akarsz megjelenni, azaz meghallódni.
Aztán lett az egészből egy élő találkozó. Ismerősökkel való összekoccanásból kvázi randi lett. Margitszigeti kardozással, teázással, Blahán gyrosozással. Nem volt a legromantikusabb napok egyike, ha kívülről nézte az ember. De nekem az volt. Mosolygott, vicces volt, sokmindent el lehetett neki mondani, és gyönyörű volt a számomra. Valóságos hölgyként ült a teázóban. Én pedig a mosdóban kissé remegő térdekkel gondolkodtam azon, hogy mi lesz, van é egy ilyen csodalénynél esélyem.
Aztán kikísért a vonatomhoz. Ölelkeztünk. Sokat.
A vonat el is ment. Én a karjai közt maradtam. Ahogy ő az enyémek között. Majd leültünk. Átöleltem. Hozzámbújt. Ot már tudtam.
És 366 napja, 15 órája és pár perce megcsókolt először. Azzal az édes, felemelő csókkal, amilyennel még senkinél nem találkoztam. És amit azóta is mindig megkapok, ha látom őt. Ha látom a csillogó, kristálykék szemeit, csillogó haját, vidám mosolyát.
Voltak nehéz időszakok. Most is az van. Vizsgák, szülői őrület, egyéni hülyeségek. De mindig tiszteltük, szerettük egymást. Őszinték voltunk, megbeszéltünk mindent. És ha baj volt, tisztáztuk, és utána együtt nevettünk. Felfedeztünk a másikban egy világot, és az a világgá vált számunkra. Pontosabban ahogy ő megfogalmazta: "Neked én vagyok az egyetlen a világon, és nekem te vagy a világ".
És ez ma is ugyanúgy érvényes. Több mint egy év után még mindig beszélgetünk, még mindig örülünk egymásnak, ha látjuk egymást, mint az első alkalommal. Még mindig a haja és a bőre illata számomra a legédesebb, és a nevetése engem is mosolyra fakaszt.
Még mindig kamaszosan szerelmesnek érzem magam melette.
Boldog vagyok. Vele. Még mindig.

Az egy dolog, hogy néha félórákra leáll az egységes tanulmányi rendszer.
Az egy dolog, hogy tárgyfelvétel vége előtt 10 nappal még nincsenek fent a szemináriumok.
De a rézfátlopó kissebségit neki, hogy 18 órával egy vizsga kezdete előtt nincsen fent az, hogy hol is lesz a vizsga maga.
Úgy egyébként is a KKFK adminisztrálási rendszere megér egy misét. Vagy én vagyok túlzottan hozzászokva a jó öreg gimis metódusokhoz, hogy ha tanárt keresek, akkor a tanárikban tanítási idő alatt, min. reggel 9-től délután 4-ig találok valakit. Itt nem.  Itt  az indexed aláírásához a  Kettős Utánajárás Szükségének Alkalmazása  van érvényben. Ez felebarátaim a KUSZA  rendszer, nemzetközileg  elfogadott megnevezésén a Where To Find, egyszerűsítve, rövidítve, üzleti szaknyelven: WTF!?
A tanszékeken és tanosztályokon elsőre soha senkit nem találsz. Ha megtalálod a tanszéket. Hiába van több helyen kiírva, hogy itt és itt, ebben és ebben a szobában leled, a valóság az, hogy a tanszékek konstans módon vándorolnak az éj leple alatt, nullpontos féregjárathajtóműveikkel. Ami tegnap itt volt, ma már máshol van. De persze kedves depresszív életszemléletű titkárnő örömmel, morogva eligazít téged az új helyre. Ahonnan egy harmadik helyre küldenek. Ahol nincs bennt senki, mert ők csak délután fél egytől háromnegyed egyig vannak nyitva. És 12:46kor nehogymár pofád legyen tanárt vagy embert keresni. Holnap gyere vissza. Játszd újra másodszor is a nagy Külkeres tanszék-pingpongot.
Így a halál se irat alá indexet, vagy ad le beadandót.
Egyébként vizsgák haladnak, jog-eutöri-kultantropol-preztech 5, beszédművelés 4, szociológia 2. Stréberizálódok....
* jó jelentése itt: Level 45 paladin/priest, speciális antinekromanta fegyverekkel és varázslatokkal. Csak hogy a mai kockapoén is meglegyen.

Van egy álmom.
Van egy álmom, egy országról, ahol a pályakezdők élete könnyű, támogatott és jó.
Van egy álmom, egy országról, ahol az emberek toleránsak, értelmesek, és nyitottak a világra.
Van egy álmom, egy országról, ahol a politikusok a népért dolgoznak, és nem a nép ellen.
Van egy álmom, egy országról, aminek jogrendszere nem annyira baszottul bonyolult, hogy az alapjainak megértéséhez egy hét szükséges, és nem spilázzák túl a magyarázatot fölösleges cizellálással.
Köszönöm.

Van úgy, hogy az élet felpörög, dübörög a magánszféra, olyanokkal, mint nagycsaládi karácsony Érden, majd Rékáéknál Csomádon és Győrben - megjegyzésképp hozzáfűzném, hogy az egyik legjobb karácsony jött így össze, és csak hogy vagizzunk, barátosnémtől kaptam zsebórát, amivel minden lehetséges alkalommal vagizunk, mert miért ne, ha egyszer oly gyönyörű és elit - majd szilveszterezés Budapesten, öröm a havazásnak, rakéták, fények, ukrán turistacsoportok helyreigazítása Buda és a Népliget közti földrajzi különbségekről, etcetra. A problémát az okozza, hogy a vizsgákra való készülődés így halasztódott és húzódott, mint a mézeskalács tésztája a sodrófa alatt, így e hetet itthoni aszalódással a jogtankönyv csodálatos társaságában töltöm a holnap esedékes vizsgáig, puskaírás ma, imátkozás holnap reggel. Ha megy, megy, ha nem, lesz utóvizsga. Nem pánikolunk. Nem és nem. Réka szerint menni fog, szerintem az esélyek 50-50 százalékosak, anyámék a szokott papírforma szerint ki8látásba helyezték kirúgásomat és az akkor esedékes melókeresés szépségeit. Apropó, melókeresés.
Multkorján nem meséltem el kalandjaimat a nagy vörös elektrotechnikai céggel, kik szerint ha náluk vásárolsz, nem vagy annyira buta (nem nevesítünk, mert miért ne.)
Történt, hogy melót akartam vállalni, a jó Külkeresnek ugyanis péntekenként szabadnapja van, és ugyan 1-2 előadásnap ellógása/hétvégéből a szombat beáldozható. Kaptam is rokoni szálon fülest, hogy a fent említett tecchnika-multinál van is megüresedett poszt, sőt, angol nyelvtudással rendelkező diákokat keresnek, lehetőleg nappalisokat infopultos munkára. Ejhaj, sejehuj, ezt nekem találták ki, heti három napot rá tudok szánni, esetleg ha megizzasztom magam négyet, menni fog. Kiközvetítő diákszervezet szerint is menni fog ebben a felosztásban, vasárnap szentsége megmarad, akkor úgysem érek rá, és még jól meg is fizetnek. Útra fel, irány a Westend, ott vár ránk álmaink munkája.
Kiérkezem, az infopultnál érdeklődök, hogy kolléga szeretnék lenni, angol nyelven beszélek, megfelelnék, dolgozni akarok, tolni a cég szekerét. Infopult mgötti szemüveges úriemer- velem egykorú, tán fiatalabb - lelkesen kísér a személyzeti osztály szentélyébe, útközben felvetődik, hogy ezek szerint én afféle "okosember" vagyok, majd megszórom delikvensünket néhány angoltanulási tippel. Építsük a public relationst már munkakezdés előtt, ki tudja, nem ő lesz e asörözős kolléga péntek esténként.
Beérünk, 10 perc várakozás, addig a falragaszok segítségével lehull egy lepel, miszerint a nagy vörös  elektrotechnikai cég és kék  bolygónevű riválisa, kik nem fukarkodnak a reklámmal, nos az egy és ugyanazon cégcsoport. Mindkettő dolgozóit célozzák a kihelyezett felhívások, tájékoztatások, hírdetések. Cseles úgy rivalizálni, hogy a másik fél is mi vagyunk. Dörzsöljünk a versenyhivatal meg a fogyasztó orra alá, ugye.
De a lényeg, hogy a HRes  fogad, bemutatkozás, tévhit szétoszlatása, hogy nem, nem raktáros szeretnék lenni, majd utazás le a vevőszolgálathoz-infopulthoz, hogy a további tárgyalásokat az ottani kisfőnökkel vezényeljem le.
Kisfőnök szimpatikus korosodó ember, lelkesek vagyunk mindketten, kérdi, türelmem és idegem van e az ilyen melóhoz. Meglátásom szerint van. Felvilágosít, hogy majd nem lesz. Na nem baj, egy valag pénzért lesz. Merthogy elég kedvező feltételek mellett lehet ott dolgoznom, egyetlen probléma van csak. Az időbeosztás.
Csórikáim okosak. A megüresedés oka, hogy egy egyetemista/fősulis diáklány leadta a hétvégéit valamely csodás okból (vizsgaidőszak, tanulás, etcetra) és nincs ember hétvégére meg bizonyos ghétköznapokra. Kompeltt hétvégére. Kilenctől este nyolcig-kilencig. Meg azért 1-2 hétköznap is szóbajöhet, de azért ne a péntek. De azért diákmunka kéne.
Itt megrekedtek az érdekegyeztetések látva elnyúló arcomat, és ugyan megpróbáltak beközvetíteni a fotósrészleghez, de ott meg a komplett hétköznapokra várnak jelentkező diákot. Az se jött össze.
Szóval igen. Diákmelónak hirdetni olyan munkát, ami majdhogynem teljes munkaidős állás. Azért az ő HReseik is okosak. Virtuális kalapemelés nekik, és subbás faszkorbács. Köszönjük.

Bréking nyúz: Kicsit elévült már, de a haladás szele meglegyintette az országot, és egyébként is, hozzám ilyen késve jut már csak el minden: A havazás miatt menetrendszerűen leállt az élet MÁVéknál, mert ugyan nemrég még volt keret 800 jogász alkalmazására*, de váltótakarító brigádokra nem. Így az elővárosi vasutakat simán kiiktatták temporálisan a menetrendből. És ugyan ezt 16-7 éven át megúszta a vezetés eddig, most egy csinos huszárvágással lenyakazták a vezetőség egy jó részét. Végre haladunk. A cserepados vezetőknek legalább mostmár van belső indítékuk működővé varázsolni a vonatozást, vagy oda a kényelems állás és kereset. Nyugatizálódunk elvtársak.

Szükséges a karácsonyhoz:
Zene:
- Star Wars Christmas Special
- Celtic Christmas
- Bing Cosby and friends: White Christmas
- Billy Mack: Christmas is all around me
- Within Temptation: Gothic X-mas
A fenti listát tervezem bővíteni. Nincs karácsony furábbnál furább zenék nélkül. Speciel most a Billy Mack számot üvöltetem a hangszórókból, miközben aranybigyókákat bongyorítok lánccá. A karácsony egyik lételeme a hangulatos, idevágó zene, ami megbizserget. Ez lehet valakinek a mennyőlazangyal, valakinek egy harangokkal ellátott blackmetal zúzás, mindenkinek más. De azt hiszem az Igazából szerelem kiöregedett rockere által előadott szám minden fiatal karácsonyának jollyjokere. Van annyira modern, hogy még a haverok mellett is legyen pofánk berakni a lejátszóba, van annyira ismert, hogy a szülők se kapcsoltassák le, és van annyira sz*r, hogy már jó is legyen. Mert a titok abban, van, hogy ez egy jól eltlált paródia. Nem véletlen, hogy egy egész film (na jó, nem egész, de egy része) épült a szám köré. Ez egy olyan szám, amit mindenki hallani akar. Vagy ha hallott, újra hallani akar. És yorki akcentussal üvölteni teli torokból, hogy I feel it in my fingers...Szóval tessék letölteni, és a karácsonyfa mellett a hifiből megszólaltatni. Otthon is. Boldogot, meg aranyvasárnap meg karácsonyt.
Ami ugyebár holnap lesz.


Kis ajándék tőlem nektek. Majd még lesz talán több is:

Billy Mack: Christmas is all around me

I feel it in my fingers
I feel it in my toes
Christmas is all around me
And so the feeling grows

It's written in the wind
It's everywhere I go
So if you really love Christmas
C'mon and let it snow

You know I love Christmas
I always will
My mind's made up
The way that I feel
There's no beginning
There'll be no end
Coz on Christmas
You can depend

You gave your presents to me
And I gave mine to you
I need Santa beside me
In everything I do

You know I love Christmas
I always will
My mind's made up
The way that I feel
There's no beginning
There'll be no end
Coz on Christmas
You can depend

Coz on Christmas
You can depend

It's written on the wind
It's everywhere I go
So if you really love me
C'mon and let it show
C'mon and let it show
So if you really love
C'mon and let it
If you really love me
C'mon and let it
Now if you really love me
C'mon and let it show

Innen szedd le: http://www.mp3int.com/download_mp3/401429/15821708/Billy_Mack_Christmas_Is_All_Around/

Itt a karácsonyi  hajcihő záróakkordja, a csomagolás ideje.  És a fél család egy dobozt keres, hogy legyen mibe csomagolni Réka ajándékát. :P
Ez már a kellemes rész. Nyista tömeg a bevásárlóközpontokban, nincs több sorbanállás, zsebszámolás, hogy van é elég pénz erre meg arra. Mostmár sikerrel túlvagyunk a nehezén, ma hozzájutottunk anyós és após ajándékához, rábízva magam életem szerelmének értékítéletére. REeméljük sikerül.
Én nem tartok attól, hogy kiürült a karácsony. Most, hogy már van szerelmem, akinek tényleg izgalommal, nagy utánajárással vásárolok, most így mindenkinek máshogy állok az ajándékához. Mindenkinek jót akarok. Nem mütyűrt, hanem hasznosat, aminek örülne. Mert lehet, hogy én is részese vagyok a nagy tömegnek, ami egy 30 méteres pénztársorban áll a lastminitben, és nem kézzel készített képeslapot fabrikálok gyertyafénynél, a szeretet mantráját mondogatva, de szerintem ez ugyanaz.És most ez egy remek, egybefüggő post lett. Valaki lőjön le, kérem.
Vissza csomgolni.

És ha figyelembe vesszük, hogy ma is sztrájk van, és ezért a fél világ le van bénulva, meg se lepődünk, hogy ez a post megszületett. Maradjanak otthon, szolidarítsanak, vagy kurvaanyázzanak tetszés szerint. Köszönjük.

ZH, vizsga, ZH, vzsga, ZH, vizsga, ZH, vizsga, kávé, cigi, ZH, vizsga, kávé, ZH, cigi, vizsga, élet, halál, rák, pudding, joghurtoselefánt.

Ping.


Sanityvesztő ötpercünket olvasták.

Siker. Tiszta siker. Befagy a gép, para, hülyülés, és a kultantropol esszémről azt se tudom, hol a faxban van. Még jó hogy dzsímélfiókon tárolok vészmentést. Fasza. Ma sem alszunk.
Mert nem a cikket írom már. Az megvan. Most 2. napja baszakszom  egy kulturális antropológia esszével,  azelőtt Pöstön "aludtam" a héten, de az sem igaz, mert a hétfő este kevés volt önnön hülyeség miatt, kedden meg hajnalig kalapált valaki a folyosón. Hogy egy százasszög verje át a dobhártyáját. Most pedig itt ülök a 4-5. nai kialvatlanságban, szarul, de büszkén. Mert élek. Mert nem vagyok még idegroncs. Mert a suliban teljesítek basszus. Mert van még magánéletem, és még Réka lelkivilága is egyben van, és egyben kell maradnia, egyben akarom tartani, mert ha összetörik, rántódok vele. És ha nem is rántódnék, akkoris meg kellene védenem őt. De egyébként is, azon gürizek. Kell az eredmény, 3 év múlva oklevél, Ba, Ma, meló, millió, miliő. Lakás kell és költözés, hogy a csillagcsavarhúzó essen bele. Mert Réka hozzánk nem akar jönni, mert keserű a szájíze anyám hülyeségétől, én viszont nem mehetek mindig hozzájuk, mert akkor végleg idegbajt kap az ő anyja, és utcára rakja Rékát, vagy tudomisén, fel fognak mind a ketten robbanni. Szimbolikusan. hehe. Hehe. Szimbolikusan. Nyihi. Értitek? Nem értitek. Kár.
Megyek, és lehúzom magam a Wordben.
Még mindig nem ért véget a leghosszabb hetem.

Drámai bohózat másfél nyomvonalban

VASUTAS: Sztrájk! Le az állam álságos kommunista, áldemokrata aknamunkájával, nem engedünk a sínpárakból! Vonatot akarunk mindenhova. Sztrájk!
ÁLLAM: Nem.
VASUTAS: De. Jogunkban áll.
TARSOLYLEMEZES: Monnyonle. A vasúttal vagyunk.
ÁLLAM: Nincs pénz. Nem gazdaságos. Észérvek, uraim. Megszorítunk, hogy a cég és az állam életben maradjon. Ki is küldtük Kúka kormánybiztost, hogy beszéljen önökkel.
Állam kirobog a színről mint a varsói gyors, amíg van hozzá pályaszakasza. Kúka miniszter úr jön.
KÚKA: A vasút visszafejlesztése az állam és sokunk személyes érdeke. Nekem azért, hogy az ország liberális piacgazdaságot, én pedig hatemeletes villát kapjak.
TARSOLYLEMEZES: Felhúzza az arab arcvédőkendőt és megdobja Kúka miniszter urat egy macskakőből és molotov-koktélból épített turulmadárszoborral. Monnyonle! Vissza a Zaranybullát és a nemesi elől és hátuljogokat. Feudalizmust az országnak. Monnyonle!
A turul neutronokra bontja Kúkát
KÚKA: Meghalok. REBISZ!
REBISZ átrobog a színen, kígyókat hajtva maga előtt; a színpadon TARSOLYLEMEZES helyén egy vörös paca marad. Távozásuk után a színpad széléről felszólítás hangzik az egyszemélyes csoportosulás feloszlására.
VASUTAS: Sztrájk. Én vonatozni akarok. Leállítjuk a közlekedést. Sztrájk.
PEDAGÓGUSNŐ: Mi is sztrájk. Élhető bért akarunk. Rendes tanítási rendszert. Emberi iskolát. Tudást az ifjúságnak.
BUSZSOFŐR: Mi is sztrájk. Nekünk is szar. Jogunk van hozzá. Demokráciát! Sztrájk!
ENERGIATERMELŐ: A villanyszámlát se tudom magamnak kifizetni. Sztrájk!
ÁLLAM: Visszatér kubai nyaralásáról Nem érnek vele semmit. A mi gyerekeink nem önökhöz járnak. És mi egyébként is kocsival utazunk mindenhová. És mi jól élünk. Nem értem, önök miért nem. Megszorítunk és elveszünk, hogy mind egyenlően éljenek. Demokrácia. Joguk van élni.  Nekünk meg megvonni. Nyehe.
PEDAGÓGUS, BUSZSOFŐR, ENERGIATERMELŐ, VASUTAS, NÉP: Mi nem így akarjuk!
ÁLLAM: Kár. Akkor folytatjuk az új Magyarország építését. Szép lesz, jó, csillogó, fehér. Nem lesz benne semmi fekete. Se gazdaság, se munkás. Ezekből mondjuk fehér se. Jöjjenek. Csináljukmeg, csináljukmeg, csináljukmeg!
DIÁKFIÚ és DIÁKLÁNY érkezik a színre. Kezükben egy-egy tankönyv és vizsgajelentkezési lapok, tandíjcsekkek, bérletek, számlák és miegymás kötelező fizetnivaló.
DIÁKFIÚ: Tankönyvek, számlák árával lesújt az ÁLLAMra ami ettől nyekkenve kimúl. A régi Magyarország is jó volt. Azt javítsd meg. Nem kell új. Élni akarok a jövőben.
DIÁKLÁNY: Bérletekkel megfojtja a VASUTASt. Tanulni akarok, nem várakozni. Utazni akarok, nem könyörögni és nyomorogni. Szolgáltatást is akarok, nem csak fizetni.
DIÁKFIÚ, DIÁKLÁNY: Ha a mi igényeinket is teljesítették, akkor sztrájkoljatok. Mi sem vonulunk utcára, pedig megtehetnénk. Mi nem bénítunk, nem rombolunk. Mi jobb országot akarunk. Magunknak. És ezért tanulunk. Jogunk van hozzá, élni akarunk vele. Mindenki tegye a dolgát. Jól.

Függöny

Hmm. Megy ez, csak akarni kell. Meg kávé. Meg az élet abszesszív ezüst habverőjéről villanó hajnali csillogás...

Cigi Counter: 3
Melegszendvics Counter: 2

Ha nem írom le és törlöm ki kétszázadjára a kezdőmondatot, akkor semennyiedszerre sem. És aki meg merészel szólalni, hogy cikket írni, vagy úgy anblok köznépnek írni baromi könnyű, annak a billentyűzetet lenyomom a torkán.

Cigi counter: 0 (még)
Melegszendvics counter: 1

Nohát. Rég blogoltunk, minek okai keresendők abban a tényben, hogy ezer éve nem voltunk gépközelben. És most, hogy kecsesen lekéstem a buszomat, van időm ezt is megejteni. Éjáó, a reggeli készülődés és annak sebessége ugyebár.
Közeleg a lapzárta ideje, a cikk pedig még mindig nem haladt annyira előre, mint szeretném. 22-éig 1 oldalt kell írni. Négy-öt helyről. Meg kultúrantropológia esszét, nagy műgonddal. Még jó, hogy M. tanárnő a beadási határidő után elmondja, hogyan is kellett volna megírni. Hát nem remek?
Hétvégén Rékáztunk, jó volt, kis kikapcsolódás a komtréninggel* töltött vidám hét után, és még egy szülinapi bulit is beleillesztettünk a programtervezetbe, név szerint Véroniqét (nem tudok franciul neveket leírni, ezt most előrebocsátom). Miután a társulat felavatta Martinivel az ajándékba kapott kis ivójátékot és megalapoztuk a hangulatot (mit tetéztünk egy vizipipával), nos, mindezek után elszabadult a pokol.

A buli bázisa ugyanis V. nagypapájának volt lakásában volt, ami - mint olyan - tele van/volt könyvekkel.  Mindenütt polcok, és könyvek, és polcok. Majd  a fent említett kultúrcselekedetek után V. elkiáltotta magát, hogy akinek valamilyen könyv tetszik,  az nyugodtan vigye. Nekik nem kell, vagy ha igen, majd visszajelez.
A hatás megdöbbentő volt. Azt tudom Rékáról, hogy genetikailag bölcsész, és a vérében vannak a betűk, meg azzal is tisztában vagyok, hogy bennem is van egy halovány BTK-véna, de hogy ez másokban is meglegyen, arra nem számítottam (ennyire). A kinyilatkoztatástól kezdve ugyanis a 7 ember a szélrózsa összes irányába szétrebbent pavlovi nyálcsíkot húzva maga után, és az elkövetkező két órában csak izgatott visongatást, orgzmikus hörgéseket, és meglepett sóhajokat lehetett hallani olyan nevek skandálása mellett, mint "Passuth, Vian, Karinthy, Freud, Marx, Lenin, Operakalauz...". A listát sokáig lehetne folytatni.  Átalakultunk bölcsészpartivá,  ahol az ifjúság a poros antik könyvektől megrészegülve ropta haláltáncát polcról polcra. És miután eljutottunk a mentális hányáspontig, remegő ajkakkal letelepedtünk, és - ahogy ez minden házibuliban lenni szokás a végefelé - átnéztük, milyen volt a fogyasztás. Nem üvegben, kötetben. Réka 34 könyvel holtversenyben első helyezett egy BTK töris lánnyal, akiket én követtem 21-2 kötettel. Mi voltunk az élboly, majd' 100 könyvvel összesen. Összesen körülbelül 150 könyv fogyott és sacc egy lakásnyi tesco-szatyor, szállítmányozási céllal. A gyűjtésben vannak politikai-tudományos (Marx: Tőke, J. V. Sztálin rövid életrajza) történelmi (Hitler életrajz, Bajtársak a bajban - lengyel menekültek Mo-n.) és szépirodalom (2 Karinthy kötet, Defoe Robinsonja, Boris Viantól kettő, etc.). És ez csak az enyémből példa, szerelmemnek terjedelmesebb és irodalmibb a listája. Majd mindezek után reggel por-másnaposan összeszedtük a könyveket, és körülbelül 40 kilós első részletünket Csomádra szállítottuk - majd én Érdre az én részem. Második adag jövő héten jön.
És még mondják, hogy kihalt az olvasás szeretete.

* Komtréning (kommunikációs tréning, készségfejlesztés, vö.: időkiesés): 13 külkeres két napig reggeltől estig összezárva mókás csoportfeladatokat old meg, készségfejleszt, ismerkedik, és idegépve kávézik-dohányzik.

Áhh, halál, nem szenvedünk ma sem hosszúblog írásával. Vár rám majd egy Réka, és még reggelizni is kell. Szóval rövid híreink következnek:
Copal, kedvenc bloggeretek két oldalas cikkhelyet kap a Kanyar-ban (Külker Főiskola újságja), téli helyajánló megírása végett.
Még mindig nincs ZH-eredményem, késik a javítás, a pótfeladatot (Mert az eredetit elszúrta a tanár, és megadot adatokkal még egy nobel-díjas se tudta volna kiszámolni) jövő hét csütörtökén írjuk. Ha valaki tegnap Székesfővárosunkban látott volna egy száguldó fekete szövetkabátot, lobogó fekete sállal és fekete táskával* az gondoljon arra, hogy tök fölöslegesen futott ez a jelenség és stresszelt, mert nem tegnap írtuk meg :P.
Filmet fogunk forgatni. Zombis, békategóriás, horroros. Szerintem. Meg Gyula serint, a társszerző szerint is. Lesz majd benne vicces plotline meg humor, meg BKV és leeső kezek, és mivel reklámfilm lesz, kell bele vicces csattanó beúszó termékkel. Na az is lesz.
Rékáznék már most is, de holnap zászlót fogok tartani vmi szoborátadáson Kisfalunkban. Éljen a lengyel hazafias népfront:P.
Azt hiszem ennyi. Ha mégse, majd még írok.

*Télen nagyon széles skálán mozog ízlésvilágom szín-fronton. A fekete összes árnyalatát magába foglalja a sötétfeketétől a világosfeketéig. De a szürke árnyalatokat már nem.

Prezentációs technikákr elkezdésére várunk. Hasznos tapasztalatok a reggelen: Az OpenOffice használhatatlan, ha van rendes office; a szegény ember pendrive-ja az MP3 lejátszó, és egyébként is, prezentálni kora reggel, kávé nélkül lehetetlen.

Kálvária hangulatos, túlélési esélyek jók, ellátás remek. Csak hozzá kell szokni, hogy az esti ciginél a várost nézem nem az IFAtelepet. És tavaszig elkotorják a romanovtelepet. Elméletben.

Délután Réka...járnék már ott.

Holnaptól félidős életet kezdek Kálváriával. Magyarul beköltözöm egy lakásba hétfőre és keddre minden héten, hogy a jó külkeres beérjen a hajnali óráira. Lesz ellátás, tetőkert, közeli belváros, ojjé.

Lássuk az előnyöket:

• Nincs több 5-kor indulás
• Függetlenedési lépések megkezdődnek
• Ellátás by nagymama

Hátrányok:

• Nyista gép
• Nyista internet
• Mégiscsak a Klinikáknál van

Megoldások a problémákra:

1. Veszek/kérek laptopot
2. Kötök életbiztosítást
3. Megtanulom a dzsiukungfu Chuck Norris-féle vállfaját (körbepörgőrúgás, nyehehe)

Szóval akkor holnaptól belevágunk.

Néha, az élet fáradtabb időszakában (aka: reggelente) elkap a főzhetnék, és mint jó férfi, akinek a konyhaművészet egyet jelent a tartalmassággal, elkezdek veszettül mindent felaprítani, kockázni és habarni, amit a hűtőben találok. Majd mindezek után bedobom őket a serpenyőbe, és segítségükkel leforgatom A Massza című B-kategóriás horrorklasszikus legújabb részét.

Majd amikor kész elnevezem tojásrántottának, és a nap további részében rá se nézek az ételre.

Ma írtam volna blogot. Hosszút, szépet, vicceset, méltó kezdőposztot a kihagyás és inaktivitás után.

Ezennel be kell jelentenem, hogy ezt bizony elvtársak elkúrtam. Nem kicsit, hanem a lovagok, kik azt mondják, ni. Ezek után úgy érzem, rágyújtok, megemésztem hogy az elmúlt másfél óra írása a mai statisztika ZH-ról és életem egyéb részeiről kárba veszett, és ledarálok egy legyet*. Addig is íme, tessék eme pót-posttal beérni**.

* Mint minden valaha feketeruháthordott celebnek, nekem is ártatlan állatok véres feltrancsírozásával kell levezetnem a feszültséget, és lehetőleg a Sátán, vagy minimum egy jelentőseb alvilági bürokrata megidézésével. De mivel én nem vagyok celeb, és rég hordtam nagyonfeketét, ezért csak legyet darálok és az Ásványvízlyugató Ankh-Crabal démonát idézem meg. Ez van. 

**De azért Rékámnak köszönöm a támogatást. És grat neki az érettségiéhez.

Nos, blog 3.0 elindult. A winkler.blogol.hu és a sephirot.freeblog.hu után átköltözünk blog.hu-ra. Mint minden költözésnél megint új név, megint új design. Itt már lehet többet politizálni, új lappal kezdeni, et cetera. A Koponyablog feléled és reméljük itt is fog maradni még egy jó darabig.